Mint minden reggelen szokásosan hajnali 5-kor keltem, mivel még a hátsó kertben épülendő istállónknál be kell segítenem. Hosszú kőút vezet oda, melyet sziklakert kísér. Apa az egyik fa asztalnál ült és tervezte az istálló belső részeit. A többi munkás előkészítette a terepet az építkezésnek és finomítottak a külső részen. Míg figyeltem az eseményeket, Apa kikiáltotta a 10 perces kávészünetet. Gyorsan odasiettem hozzá.
- Na hogy megy a tervezgetés? Hozzak valamit? - kérdeztem türelmetlenül, mivel még üres volt a gyomrom is.
- Már kész van a terv, még ma elkezdik a fiúk, folyamatosan dolgoznak. Úgy tervezem 3-3 angol box lesz és egy kisebb nyerges. Szólok majd mindenképpen a fejleményekről, drágám! Nem kell semmit, köszönöm, dolgozunk, hogy minnél hamarabb visszajöhessenek a lovak.
- Rendben van, Apu. Most viszont sietek reggelizni, később jövök haza, mert Visionhoz benézek. Szia! - nyomtam egy puszit az arcára és már siettem is a konyhába. Útközbe sikerült megbotlanom az egyik kőbe, nem is én lennék, ha nem botlottam volna meg.
Csináltam rántottát és megittam a szokásos reggeli teámat, majd futottam is a biciklimhez, mert késésben voltam a suliból. Szerencsére épp időben érkeztem. Rögtön megláttam a barátnőmet, Ashleyt.
- Szia! - üdvözöltük kedvesen egymást.
- Na miújság az építkezéssel Vicky? - kérdezte.
- Rendesen dolgozik mindenki, folyamatosan dolgoznazk, szerintem hamar meglesz.
- Ó, szuper! Akkor hamarosan a lovaink végre boldogíthatják egymást. - felnevettünk mindketten, mivel tudniillik Jamaha Ashley lova és Vision az én pacim, haverok, szinte elválasztathatlanok.
Az órák unalmasan teltek, már csak pár hónap volt a suliból.
- Na Ash, ráérsz délután? Nincs kedved lovazás után kicsit átjönni?
- Az a gond, hogy délután még el kéne mennem Anyuval bevásárolni, meg segítenem kell is neki pár dologban. De holnap ráérek!
- Ó, értem... Akkor majd holnap találkozunk.
- Figyelj, kérhetek egy kis szivességet? - kérdezte Ashley a földet nézve.
- Persze.
- Rátudnál nézni Jamahára és kicsit lemozgatni? Mivel ma ugye nincs időm kimennu hozzá. - mondta lehajtott fejjel és szomorkás hangon.
- Ne butáskodj, hát persze! Nem biztos, hogy teljesen ki tudom belőle ereszteni az energiáját, mivel ma gyakorlatozok Visionnal, de igyekszem. - elmosolyodott és szorosan megölelt.
- Köszönöm! - nagyon hálás volt, de ez természetes, ha már legjobb barátnők vagyunk.
 Megérkeztem a Wild Forest Lovardába, ahol Anya dolgozik főállású állatorvosként és ahol tartottuk Visiont, Honey-t- a kancánkat- és Rocket-et a heréltünket. Vision egy 2,5 éves angol telivér csődör. Minden álmom, hogy egyszer zsoké lehessek Vision hátán. Szép álom, csak Anyuék nem tudják még. A megfelelő pillanatra várok, de félek sose jön el.
Odaintettem Jacknak, a főlovásznak. Besétáltam az istállóba és nyitva találtam Vision és Henrik, az egyik itt tartott herélt boxajtaját. Kisiettem Jackhez.
- Hé Jack! Nem láttad Visiont és Henriket? - kérdeztem rá sietősen.
- A helyükön kell, hogy legyenek, nemrég volt etetés.
- De nincsenek ott! Nem volt pónilovagoltatás? Lehet a gyerekek kiengedték őket.
- Az lehetséges. - kinyílt mindkettőnk szeme és futottunk is megkeresni a lovakat. Nem tartott sok időbe, a tárolónál álltak és ették a zabot. Felnevettünk mindketten, Jack visszafutott a kötőfékekért, felraktuk a lovakra és visszavezettük a boxukhoz.
Lepucoltam Visiont, felkantároztam, és kivezettem a körkarámba. Földimunkáztam vele, majd miután végeztem, megdicsértem, adtam neki almát és kiengedtem a legelőre. Visszamentem az istállókhoz előkészítettem Jamahát, felültem rá és a nagykarámba mentünk. Kicsit lemozgattam, majd úgy tettem mint Visionnál. Megkértem Jacket, hogy sötétedés előtt vigye a boxukba a lovakat. Felsöpörtem az istállófolyosót, elköszöntem és siettem haza, hogy vacsorára még hazaárjek. A feszültséget tapintani lehetett.