Stefanie(Stef) és Katie(Kate) Rosebud csöndben lovagoltak a Wolfhowl kanyonban. A lovak patája csak úgy csattogott a köves úton, amit a kanyon falai visszavertek. Régen ebben a kanyonban éltek farkasok, és minden teliholdkor hallani lehetett a környéken mindenhol a vonyításukat, mivel a kanyon falai megerősítették. Ezért lett Wolfhowl kanyon a neve. Azonban már régen kiirtották innen az állatokat, és azóta se láttok egy farkast sem a környéken. Katie pont ezen gondolkozott, miközben lova, Comatose ütemes lépéseit hallgatta. Katie egy 16 éves barna hajú, barna szemű lány, aki imádja a veszélyt. Szinte vonzza is. Comatose, a lova pedig egy herélt pej quarter és appaloosa keverék ló. Mást nem nagyon enged a hátára Katie-n kívül. Stefanie pedig pont az ellentéte a testvérének. 17 éves, szőke hajú, kék szemű, és ki nem állhatja a kalandokat és a veszélyes helyzeteket. Ő egy aranysárga lovat lovagolt, Celebrity Slim-et, a kedvenc quarter kancáját. A lányok az édesanyjukkal a nagyapjukkal és a nagymamájukkal laktak a Rivercross Ranch-en. Az édesanyjuk már akkor elvált édesapjuktól, mikor Katie megszületett, majd utána ideköltöztek a Rivercross Ranch-re, ahol édesanyjuk szülei éltek. Volt egy quarter ménesük, nagyjából 20 ló élt a ménesben. Köztük csikók, kancák, és egy ezüstszínű vezérmén, Silver Shadow. A lányok nagyon szerették a ranchet, nem akartak elkerülni onnan. Miközben Katie gondolkozott a farkasokon, Stefanie törte meg a csendet.
-Szerintem ideje lenne hazaindulni, nemsokára ebéd, és legalább egy órába telik innen a hazaút. –mondta, s közben a kanyon vörös falai visszhangozták a szavait.
-Menjünk… -mondta Katie elgondolkozva, majd nem szólt semmit, ami fel is tűnt testvérének.
-Mi ez a nagy csönd, te állandóan beszélsz! –ugratta Stef a hugát.
-Jaj, semmi csak elgondolkoztam. –mosolygott Kate. –De nem akarunk gyorsabban haladni? –vigyorgott testvérére, és vágtába ugratta Comatose-t. Comatose csak úgy repült, patájával felverte a kanyon apró vörös köveit és porát. Stefanie pedig Slimmel ott vágtázott mögöttük. Katie élvezte hogy Comatose sokkal gyorsabb mint Slim, mivel kisebb termetű. Nem sokkal később, mikor kiértek a kanyonból, ügetésre váltottak.
-Húh, ez nagyon jó volt. –lelkendezett Katie, és ránézett testvérére, akin látszott, hogy nem nagyon élvezte a sebes vágtát.
-Szerintem meg elég lett volna egy kő, és felborulunk. Ráadásul alig bírtam visszafogni ezt a bolondot. –morgott Stefanie, pedig lelke mélyén ő is élvezte, csak nem merte bevallani.
Miközben ügettek, kaktuszok és mesquite cserjék haladtak el mellettük, a táj teljesen megváltozott. Kopár sivatag vette őket körül. De tudták, hogy a környék perceken belül meg fog változni. Nagyon is. Fél óra múlva, el is érték az erdőt, amiben egy folyó csordogált keresztül, az a folyó, ami a Rivercross Ranchen is keresztülmegy. Csodálatos volt ez a sivatag, és a ranch pont a legjobb helyre épült. Egyetlen egy erdős rész volt a sivatagbana, ennek a szélére épült a ranch. Az erdőben igaz, ugyanolyan hőség volt mint a sivatagban, de a fák árnyékai miatt elviselhetőbbnek tűnt. Pár perccel később, a lányok megpillantották a Rivercross Ranch kerítéseit, majd a házat is. A Rivercross Ranch otthonos, tágas hely volt. A ház mellett volt az istálló, bár oda csak azokat a lovakat vitték be, akikkel folyamatosan dolgoztak. A többiek a hatalmas füves karámban voltak, ahogy a folyó keresztül szelt. Néhanapján pedig kiengedték a ménest az erdőbe. Katie és Stefanie lépésben belovagoltak az udvarra. A verandán ott ült a nagyapjuk és újságot olvasott. A lányok bevezették a lovaikat az istállóba, leszerszámozták őket, és adtak nekik ebédet, majd odamentek a nagyapjukhoz.
-Szia nagyapa. Mit írnak az újságok? –kérdezte Stef érdeklődve.
-Sziasztok. Tegnap halálos csörgőkígyómarás ért egy fiatal nőt a Phantom Ranch környékén. –mondta nagyapjuk. Arizónában sajnos mindenhol megtalálhatók a csörgőkígyók így nagyon kell figyelni rájuk.
-Na, de mit keresett az a nő a Phantom Ranch-nél? –tette fel a kérdést Katie, őt inkább ez érdekelte.
-Fogalmam sincs, ott aztán semmit nem talál. –mondta nagyapjuk, majd hirtelen megváltozott az arckifejezése. –Phantom Ranch… -suttogta magában.
-Mi az nagyapa? –kérdezte Stefanie meglepődve.
-Semmi, nemsokára kész az ebéd, menjetek be, üljetek le. –mondta nagyapjuk hatáozottan, majd a lányok bementek, és rögtön érezték a marhahús finom illatát.
-Sziasztok! –kiabált ki a konyhából Rachel Rivercross az édesanyjuk. –Marhapörkölt lesz, nemsokára készen van üljetek le! –tette még hozzá.
-Szia anya! –kiáltották kórusban a lányok még az előtérből, majd odaültek az asztalhoz ami már meg volt terítve.
-Hello, lányok! –köszöntötte őket vidáman a nagyanyjuk, Marie Rivercross. –Milyen volt a lovaglás? –kérdezte.
-Jó volt. –mondta Katie. –Hazafelé vágtáztunk egy jót! –vigyorgott a testvérére.
-Hát persze. –morgott Stef.
-Hallottad, hogy valami nőt halálos kígyómarás ért a Pahtom Ranchnél? –kérdezte Katie, és nézte nagyanyja reakcióit.
-A Phantom Ranch-él? –kerekedett ki mamájuk szeme. –Mit keresett az a nő ott? Mindenesetre sajnálom. Ti is vigyázzatok a kígyókkal! –mondta végül figyelmeztetőleg.
Katie és Stefanie egymásra néztek. Ugyan arra gondoltak. Mi lehet ott a Phantom Ranchen ha mindkét nagyszülőjükből meglepett reakciót váltott ki.

Egy tíz perccel később, édesanyjuk jelent meg egy nagy tál marhapörkölttel. Steve is, nagyapjuk is bejött, és mindenki megebédelt, majd kitalálták a délutáni programot. A ménes ki kellett terelni az erdőbe, és nagyapjuk úgy tervezte, hogy most kint hagyja őket egy hétig. Ennek hallatára, hogy hárman kiterelik őket, Katie fejében megszületett az ötlet. Ki kell kérdeznie nagyapjukat a Phantom Ranch-ról a terelés után hazafelé jövet. Ebéd után ezt megbeszélte Stefanie-val, akinek nagyon nem tetszett az ötlet, de nagysokára belement.
-Oké, de semmi hülyeség. Nincs kedvem arra a helyre menni, már a neve is rémisztő. –mondta, miközben beszélgettek Kate szobájában, majd hirtelen nagyapjuk kiabált fel.
-Gyertek lányok! Itt az ideje kiterelni a lovakat! –mondta, hangjából hallatszott a lelkesség. Imádta ezt csinálni annak ellenére, hogy már 67 éves volt. Kate ránézett Stef-re majd kacsintott egyet.
-Nem lesz itt semmi baj! –mondta a nővérének.